Vasútra, magyar!

Az Egyesült Államokban már 1965-ben elfogadták a nagysebességű vonatokról szóló törvényt. Nagy igéret volt ez, hiszen az USA az elsők közé tartozott amely 1969-ben az úgynevezett Metroliner nagy sebességű vasútvonalat megnyitotta. Ez azonban nem terjedt tovább. Az újabb terv a nagysebességű vasúti hálózat kiépítésére 2009 tavaszán született. Már karnyujtásnyira van a 2028. évi los angelesi olimpia, amire el kellene készülnie. Nem fog. Az amerikai vasutak nem léptek a 21. századba. Pedig a vasút átalakulása nagy ütemben halad a világban.

A vonat mindennapjaink része. Ha felszállunk rá, nem is gondolunk arra, hogy micsoda forradalmat hozott ez a közlekedési eszköz Európába két évszázaddal ezelőtt. Ugyanis a vasút megjelenése idején sokkal több volt, mint közlekedési eszköz. Orlando Figes, The Europeans (Az európaiak) című kiváló munkája joggal állíthatta: “Mindenhol úgy tekintettek a vasútra, mint a gazdasági fejlődés, politikai stabilitás és nemzeti egység kulcsára”. A vasút vált Németországban a német egység létrehozásának egyik motorjává. Ez szívta fel az összes befektetés negyedét. A vasút megváltoztatta az emberek életformáját, “A vasút korszak hozta létre a turizmust”. Mint az Edinburgh Review irta 1873-ban: “Az őszi hónapokban mintha egész Európa állandó mozgásban lett volna”. A francia sajtó úgy üdvözölte a vasutat, mint Európa egyesítésének kezdetét. Az impresszionista festők – Monet, Manet– egymással versengve festették a gőzt okádó vonatokat.

A világ első vasútvonala az angliai Stockton és Darlington között, 13 kilométer hosszúságban kereken 200 évvel ezelőtt, 1825 szeptemberében nyílt meg. Első útjain a mozdony előtt egy zászlót lengető lovas nyargalt, hogy figyelmeztessen a veszélyre. A zászlón a felírás: Periculum privatum utilitas publica (A személyes veszély a közösség javát szolgálja). George Stephenson garantálta, hogy gőzmozdonya ötvenszer nagyobb terhet tud szállítani, mint a ló-vontatta szerelvény. S valóban, óránként 24 kilométeres sebességgel 450 személyt tudott szállítani. Mindenki utazni kezdett. Bátorították a nőket, hogy nyugodtan utazhatnak akár egyedül is. A művészek utazni kezdtek szerte Európába műveikkel. A korszak zenei sztárjai, az operaszerzők sokkal több helyen mutathatták be műveiket. De a 24 kilométeres sebesség sokak számára félelmetes volt. A zeneszerző Rossini nem is mert felszállni a ‘száguldó’ vonatra.

Évtizedek munkája hozta meg eredményét, hiszen az első gőzmozdonyt már 1804-ben megépítették Angliában, amit azután Stephenson gőzmozdonya követett 1814-ben. Megindult a nemzeti vasúthálózatok kiépítése. Ebben Belgium vezetett állami tulajdonú vasúthálózatával, melynek kiépítése 1835-ben vette kezdetét. “Vasútra magyar!” – mondhatta volna Kossuth Lajos. Ő ugyan a “tengerre magyar” jelszavát fogalmazta meg, de közben szerepet játszott abban is, hogy vonatra szállhassunk. Két évszázad izgalmas története indult el az ő idejében.

Magyarország nem maradt le: 1836-ban fogadták el a vasútépítést lehetővé tévő törvényt, és 1844-ben kezdődött az ország vasútvonalának kiépítése. Az első szakaszt Pest és Vác között 1846 nyarán nyitották meg, szeptemberben a 99 kilométer hosszú Pest–Szolnok vonal készült el. 1.500 vasútállomást is megépítettek, s közöttük az 1884. augusztusában átadott Keleti pályaudvart. Megkezdődött a gőzmozdony gyártás is a MÁVAG gyárban. A vasúti közlekedés a Pest–Kőbánya lóvontatású lebegővasuton indult meg, de az első sínpályán futó, eleinte ugyancsak lóvontatású vasút Pozsony és Nagyszombat között 1840 őszén. Az első két vasútvonalon Pest és Pozsony, illetve Pest és Szolnok között 1844 őszén indult a forgalom. Számos magyar politikus és utazó már igen korán megismerte a vasutat: Széchenyi István 1832-ben nemcsak utazott vasúton, de Angliában meg is tanult mozdonyt vezetni. Az 1825–1827-es országgyűlésen 12 fő közlekedési utat – amit akkor értelemszerűen még közútként gondoltak el –átminősítettek leendő vasutvonalakká. A Duna jobb partján elgondolt vasútvonalat Széchenyi István támogatta, míg a bal parti, a Pest–Vác–Pozsony vonalat Kossuth Lajos. A jobb parti vasútat eleve gőzvontatásra tervezték míg a bal parti, a pest–pozsonyi vonal terve az első időkben lóvontatású volt. A megindult és az Osztrák-Magyar Monarchiában nagy lendületet nyert építkezések nyomán 1914-re 21 ezer kilométer hosszú vasútvonal működött az országban, s ebből a trianoni országhatárok között 8.700 kilométernyi vasút maradt. Ennek a fele a II. világháború idején elpusztult, a kocsiparkot kivitték az országból. Az újjáépítés központi kérdése volt a vasút helyreállítása, ezért adta ki a jelszót a kormány: “Arccal a vasút felé”

A vasút technikai fejlődésében új fejezetet nyitott Carl és Werner Siemens testvérek villamosvonatja, melyet 1879-ben mutattak be Berlinben. Évtizedekkel később, 1881-ben átadták a világ első villanyvasút vonalát Gross és Lichterfelde között. Ebben a megújítási folyamatban a magyar Kandó Kálmán is nagy szerepet játszott három-fázisú villamos lokomotívjával. Olaszország volt az első fő vasútvonalainak villamosításában. A Ferrovia della Valtelina vonalat Kandó Kálmán tervezésével és a Ganz gyár kivitelezésében 1902 szeptemberében nyitották meg.

Új mérföldkő a vasútak történetében az 1964-ben Japánban átadott első nagy sebességű villamos vonal, a shinkanzen (szó szerinti fordításban ‘új fő vonal’), amely 300 kilométer óránkénti sebességgel fut. Népszerű nyelven áramvonalas külseje alapján “bullet” vagy lövedék vasútnak nevezik. Első, több mint fél-ezer kilométeres vonalát 1964-ben, a tokiói olimpia alkalmából építették fel. Ma a shinkanzen rendszer háromezer kilométer hosszú. A Tokió–Oszaka vonalon a korábbi 6.4 óra utazási időt kereken négy órára csökkentette. A francia vasutak, Train à Grande Vitesse, (TGV) is élen jártak a nagysebességű vasutak terén. Újabb típusuk már közel 600 kilométer/óra sebességet is elért. Azóta az országok sora vezette be a nagy sebességű vasútat.

Napjainkban a világon kereken 1.4 millió kilométer hosszúságú vasútvonal működik, ebből az Európai Unión belül 219 ezer kilométer, Németországban – ami Európában a leghosszabb – 40 ezer, és Magyarországon 8 ezer kilométer vasúthálózaton utazhatunk. A kétvágányú vonalak és a villamosított vonalak aránya Magyarországon alacsony. A járműállomány elöregedett, átlagéletkora meghaladja a 30 évet. Olvastam, hogy a MÁV számításai szerint a 2024-es évben 6.9 évnyit késtek a magyar vonatok. Ezek prózai tények.

Viszont költők tömegei ünnepelték a vasútat a világon. 1996-ban megjelent egy több mint 160 vasútról szóló verset tartalmazó antológia melyben többek között Wordsworth, Walt Whitman, W.H. Auden, és Thomas Hardy költeményei is helyet kaptak. Magyar költők ugyancsak többszáz versben ünneplik a vasút témáját. Bényei József szerkesztésében 1996-ban “Vonatok balladája” címen, 170 oldalon jelentek meg magyar költők versei a vasútról. “Szinte hihetetlen, - irja bevezetőjében - hány magyar költő hány versben teszi meg fő témának a vasút valamely területét”. Hadd zárjam ezt az áttekintést Petőfi örök érvényű soraival, melyekben extatikus lelkesedéssel üdvözölte a csodát: “Száz vasútat, ezeret! Csináljatok, csináljatok! / Hadd fussák be a világot, / Mint a testet az erek./Ezek a föld erei, / Bennök árad a müveltség, / Ezek által ömlenek szét / Az életnek nedvei”.