Orbán, a bölcs vezér

Könyves Kálmán, de legalábbis Rákosi Mátyás óta először Orbán Viktor személyében végre újra bölcs vezér kormányozza Magyarország hajóját. Mindent lát és tud, sőt, mindent előre lát és tud. “Tavaly itt álltam, és azt mondtam: Donald Trump fogja megnyerni az amerikai választásokat. Megnyerte. Jövőre Magyarországon lesznek választások. Van-e több kérdés?” Hát nem sziporkázóan szellemes? Orbán Viktor a politika nagymestere. A legtapasztaltabb vezér, hiszen nem sokan vannak hasonlóak, akik, mint ő, mindent kipróbáltak, volt kommunista, majd liberális demokrata, hogy végül antiliberális szélsőjobboldalivá verekedje le magát.

Az alábbiakban azonban hadd tallózzak Orbán Viktor gondolkodását pőrén bemutató egyetlen beszédében. Ez még többet elárul, s alig kíván kommentárt. Orbán Viktor nagyon meg van elégedve - önmagával. Nemcsak – finoman szólva - telt alakú, de öntelt is. Kiderül, hogy küldetéséhez vállalnia kell a megpróbáltatásokat is. “Szenvedés nélkül nincs győzelem… a győzelemért nemcsak meg kell dolgozni, de meg is kell érte szenvedni. Éppen úgy, ahogy Trump elnök úr példája mutatja”. Ez speciel igaz. Trumpot nem is egyszer biróság elé rángatták és megbüntették. Miért? Semmiségekért. 34 vádpontban találták bűnösnek üzleti adatok meghamisításáért azzal összefüggésben, hogy egy porno-sztárt akart lefizetni hallgatásáert, Egy esetben azért indult ellene eljárás, mert szigorúan titkos, sokszor katonai dokumentumok tömegét hazavitte és hanyagul, a szabályoknak nem megfelelően kezelte. Egy esetben törvénytelenül avatkozott bele (többekkel együtt) a választási folyamatokba. Ha ehhez még a szexuális molesztálásért indított eljárást is hozzávesszük, amit egy Jean Carroll nevű nő indított ellene, joggal merül fel a kérdés: mindezek után hogy vonulhatott be a – Fehér Házba? Orbán szerint persze mindezek csak ok néküli szenvedést okoztak neki.

“Az európai liberálisok és progresszívek - folytatta Orbán - a felét sem bírnák ki annak, amit a mi vezetőink elviseltek… Az európai liberálisok feleannyi támadástól sírva fakadnának, elszaladnának, és a progresszív újságírók szoknyája mögé bújnának”. Ha majd találkozom a miniszterelnök úrral feltétlenül megkérdezem, hogy neki mi mindent kellett kiállnia és mikor, hiszen politikai pályafutása előtt egy teljes évet dolgozott is.

“A konzervatív szellemi megújulás forrásvidéke – állítja büszkén Orbán Viktor - Közép-Európában van”. Ez nemcsak igaz, de - hadd tegyem hozzá - nem kicsiny hagyományai is vannak az 1930-as évekből. Micsoda szellemi megújulást hozott a nemzeti szocializmus! “Amit mi itt kicsiben, Magyarország méretben megcsinálunk, azt meg lehet csinálni nagyban, Amerikában is”. De a patrióta erőknek rettenetes szenvedéseket kell kiállni. “Barátaim, ma Spanyolországban kell elszenvednünk a legbrutálisabb elnyomást. Igaz, a franciák és a németek sem panaszkodhatnak, de ami Spanyolországban folyik, az példátlan!” Ebben is van igazság, hiszen 264 ezer spanyolt megöltek, 450 ezret pedig emigrációba üldöztek. (Bocsánat, összekevertem, ez utóbbi nem a mai, hanem a közép- európaihoz valamelyest hasonló autokratikus Franco Spanyolországban történt a két világháború között.)

De a hazafias erők nem hagyják magukat. Orbán valóságos örömmámorban úszik Trump újraválasztása után: ”Micsoda változás egy év alatt! Valódi civilizációs fordulat!” Megvallom, erre nem gondoltam volna. Eddig ‘civilizációs’ fordulatnak a Római Birodalom bukását, Amerika felfedzését, a Francia Forradalmat, vagy az Ipari Forradalmat tartottam. Ehhez az esemény sorozathoz, mint halljuk, hozzá kell adni Trump elnökké választását is. Orbán Viktor gyönyörű hasonlattal beszél a “Trump-tornádóról, amely végigsöpört a világon, és teljesen megváltoztatta azt. Visszaadta a reményt a világnak… Nem lepnek el bennünket a migránsok. Ő visszaadta a normális élet reményét. Visszaadta a béke reményét… Ez a nyugati világ valaha volt legnagyobb visszatérése”. És Trumppal együtt “visszatért a béke reménye is. Reméljük, hamarosan nem kell naponta százaknak meghalniuk a frontvonalon. Reméljük, nem kell szétlőni városokat. És reméljük, hogy nem kell dollármilliárdokat beleölni egy megnyerhetetlen háborúba”. Ebben ugyancsak nagy igazság van: ha hagyják veszni Ukrajnát, akkor Putyin békésen elfoglalhatja az egész országot. Ezzel valóban milliárdokat lehetne megtakarítani, s még ennél is többel gazdagítani az Ukrajnát benyelő Putyint, aki vérszemet kapva utána elindulhat Moldova, esetleg Finnország ellen.

Trump, most ezt is megtudtuk Orbántól, “leleplezte a globális liberális hálózatot. Kiderült, minden igaz, amit gondoltunk: fedett ügynökök, árnyékintézmények, pénzmosó gépezetek, politika és politikusok pénzelése idegen országban, így Magyarországon is. Itt áll előttünk meztelenül az egész Soros-birodalom! A király meztelen! Elég ronda látvány”. Megértem a felháborodást hiszen Soros György annak idején Orbánt támogatta – akkor, igaz, még felöltözve. Viszont “Donald Trump győzelme és a liberálisok bukása olyan, mint egy álom… a fény végre bevilágít a legsötétebb zugokba is”. Trump – tudjuk meg lelkendező szavaiból - “a józan ész embere”.

A miniszterelnök lejárt régi lemeze, ami visszatérően ismételgeti magát, újra elrecsegi, hogy “a legnagyobb baj az, hogy Brüsszel háborúpárti. Brüsszel beleragadt a háborúba... A liberális terv egy háborús, centralizált és eladósodott Európához vezet, ahol nincs szabadság, de van engedelmesség”. Nem úgy, mint a békepárti Oroszországban, amire Orbán Viktor épít, ahol jóbarátja, Vlagyimir Putyin a demokrácia, a szabadság és a béke őre. Orbán szótárában ugyanis az a háború párti, aki ellenállást hirdet Putyin agressziója ellen és az a békepárti, aki tolerálja az agressziót és behódol neki.

“Csak győzni kell. A többi megy magától, mint a karikacsapás. Amerika után mi, európaiak is visszaszerezzük az álmainkat, és el fogjuk foglalni Brüsszelt”. Ez létkérdés, hiszen – tessék megkapaszkodni Kedves Olvasó – Európa a végét járja, “Kommunista-baloldali verőlegények támadnak a jobboldaliakra”. JD Vance amerikai alelnöknek igaza van: “ma Európában nem kívülről fenyegetik a szabadságot, hanem belülről akarják megdönteni”.

A miniszterelnök mintha minden régi, lejárt lemezét, Brüsszel elfoglalásáig, újra feltette volna. Becsületére váljon, hogy a “kommunista verőlegények” bevetése, ha érthetetlen is mire utal ezzel, de legalább színes új elem. A végtelenségig ismételgeti, mert Hitler óta jól tudjuk, hogy akkor egyre többen elhiszik, hogy “oda az európai szabadság. Európában eldurvultak a dolgok… Nem ismernek se Istent, se embert. Mindenki látja, hogy baj van. Az egész kóceráj inog és roskadozik. Változtatni kell. Ez így nem mehet tovább!” Az Európai Unió, mint ‘kóceráj’ majdhogynem költői szépségű kifejezés. Orbán már amúgy is bejelentette, hogy, ha úgy látja, kilépteti Magyarországot az Európai Unióból. Végülis ez az ő magánügye. Talán vissza kellene mennie a Vereckei Hágóra, onnan nagyobb hitelességgel mondhatná, lépteit Ázsia felé irányítva.

De nem ez a legnagyobb baj. Sokkal inkább az amit a már őszülő Bródy János énekelt meg az Orbán Viktor beszédére utaló “Évértékelő” című dalában: “„Láttam a rajongó arcokat, mikor beszélt a bölcs vezér és mindenki elhitte, hogy boldog jövőt ígér/És nem volt sehol egy apró betűs figyelmeztető/hogy nem kell mindent bevenni, ami könnyen emészthető”.

Hadd ismételjem meg Orbán Viktorral: “Isten óvja Magyarországot!” Ez utóbbira valóban egyre nagyobb szükség van.