“Négy Európa”
Az Európai Uniónak napjainkban már több mint két-harmad évszázados történelme van 1957-es - akkor Európai Gazdasági Közösség néven történt – megalapítása óta. Az akkor 6 tagországból álló közösség azóta 27 ország közösségévé vált. Napjankban azonban újabb további 8-10 ország vár felvételre a Balkánról és Kelet Európából – zömüket illetően - 2030-as határidőre tervezve. Nyilvánvaló, hogy a 6 tagországból álló EU sokban különbözött a 27, de ez utóbbi is a 37 tagországból álló Uniótól. Erre a változásra reagál az Európai Unió által kiküldött, francia és német szakemberekből álló bizottság által kidolgozott javaslat az Unió és működése szerkezeti reformjáról, az egységes szerkezetű Európai Unió helyett – nevezzük így - a “négy Európa” tervéről.
Az alapító hat nyugat európai ország társadalmi-politikai berendezkedése és gazdasági színvonala nagyjából hasonló volt, míg a kibővült EU és különösen a tovább bővülő EU már nagyon eltérő társadalmi, politikai és gazdasági színteken álló országokat foglal magába. Míg a nyugat európai tagországok hagyományos demokráciák és jövedelmi színtjük egy főre számíva nagyjából 70.000 dollárt tesz ki, a 2004-7-ben felvett tagok jórészt autokratikus politikai múlttal terheltek és kereken 25.000 dolláros az egy főre jutó jövedelmi színtjük. A tervbe vett kibővítés során belépő új tagok soha nem éltek demokratikus politikai rendben, és átlagos jövedelmük alig fogja meghaladni a fejenkénti 7.000 dollárt, vagyis mindössze egy-tizedét éri el az EU első, belső tagországai gazdasági színtjének. Az alapításakor létrejött európai közösség együtt akart menetelni egy federativ Európa felé. Erre a 2004-es és különösen a most tervezett kibővítés után nincs lehetőség. Az újabban felvett tagok erre még távolról sem felkészültek. A mai és a 2030-as éves Európai Uniója a tagországok sokféleségének tarka képét mutatja. Ennek megfelelően szükséges a közösség ‘akotmányának’, működési szabályainak átalakítása is.
A ma érvényes “alkotmányt” a 2007-ben Liszabonban tartott ülésen fogadták el. De ez soha nem volt tökéletes, ma sincs például igazi fegyver az Unió kezében, ha valamelyik tag, mint ma Magyarország, belső ellenségévé válik az Uniónak. Ha esetleg tíz olyan ország csatlakozik, melyekben soha nem volt működő demokratikus rend, és melyek minőségileg más gazdasági kategóriába tartoznak, mint a mai tagországok zöme, akkor erre az új helyzetre a szabályokat, jogi rendet illetően is fel kell készülni. Ezt szolgálta a 12 francia és német szakemberből álló bizottság által kidolgozott javaslat az Unió reformjáról.
A javaslat forradalmi átalakítás tervét tette le az EU asztalára. Már hosszú évek óta vitatták, sőt 1994-ben dokumentum is született egy két-lépcsős Unióról, melynek a belső magja, a “belső hatok” gyorsan haladnak előre a federáció létrehozása útján, míg a külső kör csak az integráció alsóbb fokán áll. Ez azonban nem valósult meg. A mostani javaslat túllépett ezen az elgondoláson és egy négy-körös szervezet létrehozását javasolja. 1. A legjobban integrált, legmagasabb színten álló országok képezik a szűkebb belső magot; 2. a második körhöz a mai Unió színtjén álló többi ország tartozna; 3. Ezektől elkülönülve a harmadik kört a közeljövőben felvételre kerülő társult országok csoportja alkotná; 4. Míg a negyedik kör egy laza politikai közösségben Európa összes orszagát fogná össze, vezetőik évente kétszeri talalkozójával nyitva össz-európai fórumot az együttműködésnek.
Más szóval, a különböző színteken álló tagországok különböző csoportokba tartoznának. A csoportok természetesen nem örökre elkülönülő országokból állnának. A csoportok között nem lenne átjárhatatlan fal. A legszélsőbb, laza kapcsolatot tartó csoportból beléphetnek országok az Unióba. A megfelelő fejlődés esetén az egyes tagországok átléphetnek a harmadikból a másodk csoportba. Nem mínden tagországnak kell tehát egyszerre, egyformán haladnia az integráció útján. Lehetnek tagországok, melyek már federációba léptek, míg mások csak részlegesen integrálódtak. A lehetséges végső állapotban minden tagország egyetlen csoportba kerülhet, pontosabban egy federális unió tagja lehet, ha azonban ezt nem kívánja, a külső csoportban maradhat.
A reformjavaslat e mellett kiterjed a költségvetés emelésére, a tagországok támogatásának precíz feltétel-rendszerére, a vétó jog megszüntetésére illetve a teljes egyhangúság felváltására a többségi elvvel és szavazati renddel, s egyben a kisebb országok szavazati súlyának növelésével a vétó-jog megszüntetését kompenzálva. Nyilvánvaló, hogy a szerkezeti-működési reform a legszorosabban összefügg az EU küszöbön álló kibővülésével.
Nem jelentéktelen mellékhatásként ez a reform kihuzza a talajt Orbán Viktor és az eljövendő esetleges orbánok lába alól, mert nem teszi többé lehetővé az Unió zsarolását vétó fenyegetéssel. Kizárja azt a valóban abszurd lehetőséget, hogy egy kis ország, mint Magyarország 9.7 millió lakosával, mint nem egyszer tette, vagy mondjuk mint az eljövendő EU tag Moldova 2.6 millió, esetleg Kosovo 1.8 millió lakosával sakkban tarthasson 450-500 millió embert a vétó fenyegetésével, vagy alkalmazásával.
Az átalakítási terv valóságos forradalmi változást igér. Megvalósítása azonban számtalan kérdés megoldását kívánja, melyeken máris szükséges lenne dolgozni. Mindenek előtt azonban napirendre kell tűzni az alapos vitákon alapuló döntést az Unió új szervezeti-működési alapokra helyezéséről. Ennek útja az Unió egész történetének ismeretében nem könnyű s számtalan akadály elhárítását igényli. Vajon sikerül-e majd megvalósítani?