“Igyunk tehát finom teát”
Ez a dal, amely a háborús és azt követő évek hiánygazdasági világában született, a planta teáról szól az „Egy szerelem három éjszakája” című Ránki-Vas-Hubay musicalből. A valódi tea akkor nem volt kapható, s azt a magyar pót-teával, a planta teával pótolták.
A teázás világszokás. Valójában nem is ismerjük az idejét amikor a tea megindult világhódító útjára, hiszen az nem teázással kezdődött, hanem a tealevél evésével. Kínai és japán legendák szerint a teázást a véletlen váltotta ki. A legenda szerint Sen-nung kínai császár i.e 2800 körül ugyanis egészségi okok felismerése alapján elrendelte a víz felforralását. A császár kertjében hatalmas üstökben forralt vízbe a szél tealeveleket sodort. A lé izlett a császárnak, s állítólag innen indult el a tea világhódító útjára.
Ami biztosan tudott: a teázás évezredes múltra tekint vissza, Indiában és Kínában már időszámítás előtt 4500 évvel ismert volt. A tea eleinte gyógyszerként szerepelt. Németországban 1657-ben Liegnitz, 1664-ben Ulm, 1669-ben Lipcse, 1683-ban Drezda gyógyszertárainak orvosság jegyzékeiben is szerepel már. Annak ellenére, hogy a Kelet-Indiai Társaság 1660 körül már megkezdte a teabehozatalt Hollandiába és Angliába, 1664-ben a tea még drága luxus-áru volt.
A teázás őshazája Kína. A Yunnan és Szecsuan régiókban tudunk legkorábbról olyanfajta teaivásról, ahol nem orvosságként, hanem frissítő italként fogyasztották. Onnan terjedt át más kelet-ázsiai országokba, majd portugál papok a 16. században hozták be Európába, ahol Anglia lett a teázás szokásának letéteményese. 1648-ból fennmaradt Philibert Moris és John de Mauvellain első értekezése a teáról. Az első jó botanikai leírást az 1654-ben megjelent Novus Atlasban olvashatjuk.
Napjainkban az angolok közel kétharmada naponta teázik. Szokássá vált a vendégeket teával kínálni. Nem véletlen, hogy sok tea-sztori angolokhoz kötődik. John Lennon, a Beatles egyik nevezetes tagja hírhedetten megkívánta, hogy először a teás zacskó kerüljon a csészébe, s erre öntsék a forró vizet, nem pedig fordítva. Mick Jagger délutáni teáját – mindenki megrőkönyödésére – nem öt órakor, hanem három órakor fogyasztotta. Tea és Anglia szorosan összefonódott. Mégsem Anglia, hanem Törökország a világ legnagyobb tea fogyasztója, ott naponta tíz csészével is isznak. Őt követi Írország, ahol évente közel 4 kilogramm teát fogyaszt egy ember. Az angolok hatalmas teaültetvényeket hoztak létre indiai gyarmatukon. Hasonló szerepet játszott Hollandia is mivel hollandok hozták Európába a legnépszerűbb teát a 17-ik században. A Holland Kelet-Indiai Társaság szállította a nagy tea zsákokat Európába. Hágában hamar szokássá vált a teázás, ami innen Német- és Franciaországba, sőt, New Yorkba is átterjedt. Európába először a hollandok révén került tea a királyi asztalokra, de a teázást széles körben csak az angolok divathóbortja tette ismertté, ötórai tea néven, mely szokást ők viszont, a japánoktól tanulták el.
A történelem leghíresebb úgynevezett “tea-partyjára” Bostonban került sor. 1773 december 16-án, amikor mintegy 60 férfi 342 zsák teát a tengerbe dobott tiltakozásként az 1773-as Tea Törvény ellen. Az angolok az 1774-es törvénnyel reagáltak, lezárva a bostoni kikötőt, amig meg nem fizetik az elpusztított tea árát. Ez az esemény kövezte az utat az amerikai forradalom számára és vezetett az Első Kontinentális Kongresszus összehívására. A tea története az amerikai függetlenség történetének részévé vált.
A tea Magyarországon is hamar elterjedt. A 17. században még a középkori kettős étkezés – délelőtt 9-10 óra között ebéd, este hat órakor az ‘estebéd’, vagyis vacsora – volt szokásban. A 18. században már megjelent a tea mely Hollandiából Németországon és Bécsen keresztül érkezett. Sok bécsi kereskedőnek volt lerakata Pesten. A 19. század közepén már a fűszerüzletekben és drogériákban is árultak teát. Eleinte a külföldről átvett néven nevezték: te, thé, thee, théé, théa, thea, de a 19. század közepére a latinos “thea” forma vált általánossá, melyet csak a 20. század elejére szorított ki a ma is használatos “tea” alak. Érdemes megjegyezni, hogy volt törekvés magyar szót kreálni rá, de a “szűrlé” nem tudott meggyökeresedni.
Amikor a kozák atamánok, Petrov és Yalishev 1567-ben Kínába utaztak, általuk a tea Oroszországba is eljutott. Feljegyzések örökítették meg, hogy 1638-ban a mongol khán 70 kilogramm teát ajándékozott I. Miklós cárnak.
A négy legnagyobb teatermelő ország, Kína, India, Kenya és Sri Lanka állítja elő a világ tea termelésének több mint 80 százalékát. 2022-ben a világon 30 millió tonna teát termeltek. Ennek kereken felét Kína, egy-ötödét pedig India.
A tea legfontosabb alkotóeleme a koffein. Értágító hatása mellett a szellemi tevékenységet is élénkíti. Egy csésze tea kb. 40 mg koffeint tartalmaz, míg ugyanennyi kávé 150 mg-ot. A tea erősíti az érfalakat, szabályozza a pajzsmirigyműködést, csökkenti a gyulladásokat, tisztítja a vesét, és gátolja az érelmeszesedést. Elterjedt szokás a teába kicsinyke tejet tenni. Az első feljegyzés 1680-ból említi, hogy Madame de Sévigné tejet tett a teába.
A teázás mint ceremónia sokszor és sok helyen, főképp az angol kulturkörben fontosabbá vált, mint maga az ital. “Amit egy tea nem tud megoldani, az kétségkívül komoly probléma” – mondja a szólás. “A tea olyan, mint a ragasztószalag, mindent helyrehoz.” “Őrizd meg a nyugalmad és tedd fel a teáskannát” – mondják az ottani szólások. A japán teakészítési ceremóniak sokszor elég bonyolultak. Japán barátaink többször ajándékoztak meg bennunket a ceremónia kellékeivel: például a ‘macha’ vagyis zöld tea készítéséhez szükséges edényekkel és a kis kerek cirokseprű szerű keverő szerszámmal. Gondosan elmagyarázták azt is, hogy pontosan hány fokosnak kell a víznek lennie, hogy megfelelő teát kapjunk. Indiában egyes tea felszolgálók művészi, akrobatikus szintre emelték a kannából magasról kilötykölés nélkül a csészébe öntés műveletét.
A feljegyzések megőrizték, hogy neves személyiségek, például amerikai elnökök milyen teát ittak. Jefferson a kicsit füstös izű Bohea teát szerette, Teddy Roosevelt Lapsong Souchongot ivott, Obama viszont a koffeinmentes gyümölcsteákat. Nem tudjuk, hogy Donald Trump milyen teát szeret, azt viszont igen, hogy magáról már elnevezett teát, amit árulnak, sőt van egy bögrébe helyezhető, Trump figurát ábrázoló tealevél forraló is, a tea Trump figurába való belehelyezése után forró vizet kell beleönteni. (Az őrületnek nincs határa.)
Mi azonban csak szépen, nyugodtan készítsük ki a csészénket és igyunk finom, egészséges teát.