Hej, te bunkócska…

A mai fiatal generácók már valószínűleg nem ismerik az 1950-es években gyakran hallott és énekelt szovjet dalt. Hadd írjam ide csupán két szakaszát: Hej, te bunkócska, te drága,/Hej, te eleven fa gircses-görcsös ága,/Te drága...! Segíts most!/Nagyapákról e dal unokákra maradt,/
Unokákra maradt ez a szerszám./Ha nagy baj van veled, soha el ne feledd,/Hogy van bunkócska, van még ezerszám!

Ennyi évtized múltán hogyan jutott most eszembe a “bunkócska”? Nem mint mozgalmi dal, nem mint veszedelmes szerszám, hanem emberi magatartás juttatta eszembe. Bizony a mai hivatalos Magyarország bunkó módon viselkedett, amikor az amerikai Szenátus négy tagja, Jeanne Shaheen, a szenátus NATO-megfigyelő csoportjának társelnöke, Thom Tillis, a szenátus NATO-megfigyelő csoportjának társelnöke, valamint Chris Murphy és Chris Van Hollen, a Külügyi Bizottság tagjai Budapestre látogattak. Sem a kormány tagjai, sem a kormánypártok képviselői nem voltak hajlandók találkozni velük. Mint a delegáció egyik tagja fogalmazta: “Ilyen fogadtatásban egy szövetséges ország részéről még sohasem volt részem. Furcsa, hogy egy NATO-szövetséges kormány így viselkedik egy szövetségessel, és a párbeszédre sem hajlandó”.

Bunkó, vagyis idétlen, otromba, durva viselkedésben mosanában nincs hiány a “magas politikában”. Orbán Viktor fajkeveredési nézeteit is idétlen, bunkó jelzővel illethetnénk. Szokásos tusványosi beszédében 2022 nyarán ugyanis nem kevesebbet mondott, minthogy baloldali “szemfényvesztés” azt állítani, hogy Európának kevert népessége van.  „Van, ahol európai és Európán kívüli népek keverednek, és van ahol európai népek keverednek, mint a Kárpát-medencében. Mi nem vagyunk kevert fajúak és nem is akarunk azok lenni”. Nem meglepő, hogy a  magyar miniszterelnök kijelentését világszerte élesen bírálták, bár a faji kérdésben szaktekintélynek számító Hitler maradéktalanul egyetértett volna vele.

Hej te bunkócska te drága, dudolgatom, miközben örömmel olvasom a hírt, hogy Budapesten a Ligetben felavatták az ősi kirgiz mesemondó, Szajakbaj Karalajev szobrát, az elsőt, amit neki külföldön emeltek a megbonthatatlan magyar–kirgiz barátság szimbólumaként. A Nyugat “szellemi merényletet követ el” ellenünk, “emlékezet gyilkosságot”, a régi történeteket “eltörlés kultúrájával” kiradírozza és újakat ír helyébe agyunkba, mondta el szoboravató beszédében Kövér László házelnök. Kiemelte, hogy Ázsiában élnek kirgiz rokonaink akikkal eltéphetetlenül köt össze, hogy annak idején, mielőtt ők muszlimok, mi meg keresztények lettünk volna – ki ne emlékezne a másfél évezreddel ezelőtti szenzációra - egyaránt a tengrizmus vallása kötött össze bennünket.

Hej, te bunkócska te drága, dudolom magamban, miközben olvasom, hogy a Házelnök, megszakította egyik ellenzéki képviselő parlamenti felszólalását, amelyben az Alaptörvényt kritizálta, mondva: “Arra szeretném figyelmeztetni, hogy ne lépje át a Büntető Törvénykönyv tényállásainak a határát, mert az, ami ön mond, az az alkotmányos rend elleni – egyelőre csak – uszítás, és nem szeretném, ha szervezkedéssé fajulna.” Hol máshol, mint a Parlamentben lehet és kell törvényekről vitatkozni??

Nem mondom, hogy mindez példátlan, mert jócskán vannak példák a diplomáciai udvariasság felcserélésére durvaságokra, bunkó fenyegetésekre. Ez jellemezte az egész orosz vezetést az Ukrajna elleni agresszió idején. “Ha bárki beavatkozna, olyan következményekkel kell számolnia, melyet még soha nem látott” – adta meg a hangot Putyin. A fenyegetőzés funkcióját azután átadta második emberének Dimitrij Medvegyevnek, aki rendszeres időközökben próbál durván ijesztgetni. Bunkóságban azután itt nincs hiány, hiszen a vezető orosz politikus a NATO-t “Hitlerhez hasonló fasziszta tömbnek” nevezte. Amikor Putyint nemzetközileg elítélték, Medvegyev kijelentette: “Teljes mértékben elképzelhető egy célzott csapás egy Onyiksz hiperszonikus robotrepülőgéppel az Északi-tengerről a hágai bíróság épületére”. Medvegyev nem csak olyan estre igérte az atomfegyver használatát, ha a Ukrajna és a NATO orosz területeket akarna elfoglalni, hanem akkor is, amikor Finnország és Svédország bejelentette csatlakozási szándékát a NATO-hoz.

Az orosz diplomácia vezetője, Szergei Lavrov külügyminiszter ugyancsak híres, illetve hírhedt a diplomácia udvariasságának durvaságra váltásáról. Az ENSz Biztonsági Tanácsának ülésén nem hallgatta meg kollégai felszólalásait. Percekkel saját felszólalása előtt érkezett, és amikor befejezte bunkó módon azonnal elment. Beszédében pedig feje tetejére állítva a valoságot nem kevesebbet mondott, mint hogy ”az Egyesüt Államok és szövetségesei sutba dobva a diplomáciát a csatatéren kívánják a kapcsolatok tisztázását”. Dehát, tessék mondani, ki is van a csatatéren?? Párbeszédre nincs itt szükség.

A durva szóhasználatra tömeges példa van. Rodrigo Duerte, amikor fülöp szigeti elnök volt, Barack Obama amerikai elnököt egy “kurafinak” nevezte. Úgy tűnik, ez kedvenc szavajárása volt, hiszen ugyanezt mondta Ferenc pápáról (!) is. Boris Johnson Hillary Clintont az ismert film, “Száll a kakukk fészkére” szadista bolondokházi nővéréhez hasonlította. Trump, aki ugyancsak jól ismert bunkóságáról, még önmagán is túltett Alexei Navalny meggyilkolása kapcsán. Természetesen nem foglalkoztatta az eset és nem is kommentálta, már barátjára, Putyinra való tekintettel sem, de három napos késéssel mégis csak megemlítette mindennapi network-üzenetében. De hogyan? “Alexei Navalny hirtelen halála egyre jobban ráirányítja figyelmemet arra, hogy mi megy itt országunkban. A lassú, de állandó térnyerése az elferdült radikális baloldali politikusoknak, ügyészeknek és bíróknak taszítanak bennünket lefelé a pusztulás útjára”. Érdekes gondolattársítás, amiről republikánus vetélytársa, az elnökségre pályázó Nikki Haley azt mondta: “Vagy Putyin oldalán áll és irigylésre méltónak találja, hogy Putyin megölte egyik politikai ellenfelét, vagy nem is tartja figyelemre méltónak az egészet”.  De Trump találékonysága a bunkóság terén kimeríthetetlen. Most, hogy ismét hatalmas pénzbüntetésre ítélték, naggyűlésein elkezdett 40 dollár (bocsánat, 39.90 dollár értékű, mert Amerikában így adják meg az árakat) aranyozott tornacipőket árulni 399 dollárért, hogy bírósági ítéletekből eredő adósságait (közel fél milliárd dollár) fedezze. Lehet hogy ez már “überolhatatlan”. (Felderengett bennem a hasonlóan abszurd kép: Churchill szivart árulna a londoni metrón, Lincoln elnök pedig félautomata pisztolyokkal házalna.)

Úgy tűnik gyorsan terjedő folyamatról van szó, hiszen már önálló folyóirat is létrejött (Journal of Politeness Research) e téma vizsgálatára. 1998 óta 18 udvariasság- és udvariatlanságkutatással foglalkozó nemzetközi kutatói hálózat alakult a Linguistic Politeness Research Group vezetésével. Magyarországon Tóth Loretta Mária “Az udvariatlanság pragmatikája. Diplomácia 280 karakterben: a nemzetközi kapcsolatok alakulása a twiplomácia aranykorában” címmel doktori disszertációt írt. Aktuális téma.

Nagy igazság, hogy “van bunkócska, van még ezerszám”.